Naponta megtudtam valamit a bolygójáról,
az útrakeléséről, az utazásáról. Szép lassacskán, egy-egy elejtett megjegyzés
jóvoltából. Így szereztem tudomást harmadnap a majomkenyérfák drámájáról.
Ezt is a báránynak köszönhettem, mert a kis
herceg, mintha valami súlyos kétsége támadt volna, hirtelen azt kérdezte
tőlem:
- Igaz, hogy a bárányok cserjéket esznek?
- Igaz.
- Ó, akkor jól van.
Sehogyan sem értettem, miért olyan fontos,
hogy a bárányok cserjéket egyenek. A kis herceg azonban hozzátette:
- Szóval a majomkenyérfákat is megeszik?
Erre megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák
nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne
akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának
el.
Az elefántcsorda ötlete megnevettette a kis
herceget.
- Egymás tetejébe kellene rakni őket...
Hanem aztán komolyan azt mondta:
- Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy
kezdik, hogy kicsinyek.
- Pontosan így van! De miért akarod, hogy
a bárányok megegyék a majomkenyérfákat?
Azt felelte: "Miért ne?" - mintha valami nyilvánvaló
dologról volna szó. Alaposan össze kellett szednem az eszemet, hogy magamtól
jussak a probléma nyitjára.
Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is
voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó
jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban
láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe
nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy
elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni.
Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz
növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg
bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó
egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az
ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen
elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi,
a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbb-utóbb szétrobbantják.
- Fegyelem kérdése - mondta egyszer később
a kis herceg. - Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan
rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és
módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja
különböztetni őket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak
egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű.
És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam
mindezt lerajzolni, hogy a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.
- Hasznukra lehet - mondta -, ha egyszer utazni
fognak. Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre
halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról
van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott
három cserjét...
Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg
útmutatásai szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni;
a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki
netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal
kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom: "Gyerekek! Ügyeljetek
a majomkenyérfákra!" Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem
barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik
a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megérte
a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: "Miért nincs több
ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?" Erre egyszerű
a válasz: "Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat
rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgősen kell cselekednem ."
Vote for polarhome |