1,1. Ninive * terhe; az elkosi Náhum látásának könyve. * Jón. 1,2. 1,2. Buzgón szerető és bosszúálló Isten az Úr, bosszúálló az Úr, és telve haraggal; bosszút áll az Úr az ő ellenségein, és haragot * tartó az ő gyűlölői ellen. * 2 Móz. 20,5. 1,3. Hosszútűrő az Úr és nagyhatalmú, és nem hagy büntetlenül. Szélvészben és viharban van az Úrnak útja, és * lábainak pora a felhő. * Ésa. 19,1. 1,4. Megfeddi a tengert * és kiapasztja azt, és minden folyamot kiszáraszt. Elfonnyad a Básán és a Kármel, és Libánon virága elfonnyad. * Jób. 38,11. 1,5. A hegyek reszketnek előtte, és a halmok szétmállanak. Tekintetétől megrendül a föld, * és a világ, és minden, a mi rajta él. * Hab. 3,6. 1,6. Ki állhatna meg haragja előtt, és ki birhatná ki búsulásának tüzét? Heve szétfoly, mint a láng, * és a kőszálak is szétporlanak tőle. * Jer. 7,20. 1,7. Jó az Úr, * erősség a szorongatás idején, + és ő ismeri a benne bízókat. * Zsolt. 25,8. Zsolt. 119,68. + Péld. 18,10. 1,8. De gáttörő árvízként pusztít annak helyén, * és gyűlölőit setétség üldözi. * Ésa. 8,8. 1,9. Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít ő, nem lészen kétszer veszedelem.
1,10. Ha annyira összefonódnak is, mint a tüskebokrok, és olyan ázottak is, mint az italuk: megemésztetnek, mint a teljesen megszáradt tarló.
1,11. Belőled származott, a ki gonoszt koholt az Úr ellen, a ki álnokságot tanácsolt.
1,12. Így szól az Úr: Ha teljes erőben és sokan vannak is, mégis levágatnak és elenyésznek. Megaláztalak téged, de nem foglak többé megalázni.
1,13. Most már leveszem rólad az ő igáját, és bilincseidet leszaggatom.
1,14. Felőled pedig azt rendeli az Úr: Nevednek ne támadjon többé magva; isteneid házából kivesztem a faragott és öntött képeket; megásom sírodat, mert becstelen vagy.
1,15. Ímé a hegyeken örömhírhozónak lábai! Békességet hirdet. * Ünnepeld Júda ünnepeidet, fizesd le fogadásaidat; mert nem vonul át rajtad többé a + semmirekellő; mindenestől kiirtatott. * Ésa. 52,7. + Ámós. 9,15.
2,1. Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az útat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen.
2,2. Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, * mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták. * Ésa. 10,12. 2,3. Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadiszekere aczéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.
2,4. Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.
2,5. Emlegeti vitézlő hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősáncz.
2,6. A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.
2,7. De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellöket vervén.
2,8. Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.
2,9. Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.
2,10. Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.
2,11. Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelője, a hová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?
2,12. Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.
2,13. Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.
3,1. Jaj a vérszopó városnak! * Mindenestől hazug és erőszakkal telve, és nem szűnik meg rabolni. * Ezék. 24,9. Hab. 2,12. 3,2. Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
3,3. Törtető lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
3,4. A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternője miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bűbájaival:
3,5. Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak * gyalázatodat. * Ésa. 47,3. 3,6. Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.
3,7. És mind, a ki meglát, elmenekül tőled, és ezt mondja: Epusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
3,8. Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kőfala?
3,9. Kús volt erőssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítőid voltak;
3,10. De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; főembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
3,11. Te is megrészegedel, * elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyűlölködő elől. * Jer. 25,16. 3,12. Minden erősséged olyan, mint a zsenge gyümölcsű fügefa; ha megrázatnak, az evő szájába hullnak.
3,13. Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyűlölőidnek, tűz emészti meg záraidat!
3,14. Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetőt!
3,15. Legott tűz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
3,16. Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
3,17. Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg időkben gyepűkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és a helye sem tudható meg, hol volt.
3,18. Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek * vitézlő hőseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyűjtse. * Zsolt. 76,7. 3,19. Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?
